Doktor Strange első önálló kalandja óta jó pár év eltelt, a 2016-os filmje óta a címszereplőt ugyan többször láttuk kisebb-nagyobb szerepekben, de a saját sztorijának folytatására várnunk kellett egészen mostanáig.
A Marvel legújabb filmjével szemben igencsak magas elvárásai voltak a rajongóknak, hiszen a Lokiban és a a Pókember – Nincs hazaútban bemutatott multiverzum történetelemnek tökéletes terepe a varázsló világa, ahogy azt a cím is mutatja. Ehhez képest meglepően visszafogottra és emészthetőre sikerült kihozni a multiverzum koncepciót, aminél persze érdemes figyelembe venni azt is, hogy a Marvel még mindig elsősorban a popcorn filmek világában lubickol, így akárcsak a Végjáték időutazásában, úgy a Doktor Strange multiverzum teóriájában is lehet ellentmondásokat találni, ha nagyon kukacoskodni szeretnénk. Az már más kérdés, hogy érdemes-e, hiszen szerintünk sokkal jobban megéri a karakterekre és az őrülten szórakoztató körítésre koncentrálni.
Az őrület multiverzumában talán az eddigi legkreatívabb Marvel-film, ami elég nagy szó azt tekintve, hogy az MCU közel harmincadik filmjéről beszélünk, és akkor a sorozatokat nem is számoltuk. Akik arra számítanak, hogy tucatnyi különböző világot járunk majd be a film során, cameók tömkelegével, jobb ha kicsit mérséklik az elvárásaikat, ez azonban nem jelenti azt, hogy nem lesznek olyan meglepetések, amik mind a hétköznapi, mind a keményvonalas rajongók szívét megdobogtatják majd – a film egy pontján szemtelenül hangosan kiáltottam fel örömömben a moziban –.
Érdemes azonban tudni, hogy túl léptünk azon a ponton, ahol a Marvel-filmek önmagukban teljesen megállják a helyüket. Bár az Őrület multiverzumában önmagában is érthető, azok számára, akik csak a filmeket követték eddig elég nagy ugrások lehetnek a karakterek jellemében. Nevezetesen Wanda az, akinél a saját sorozatában, a Wandavisionben megtett útja sokat számít a történetmesélés szempontjából, hiszen itt már nem egészen az a szuperhős, akit legutoljára a Végtelen háborúban láttunk. Wanda egyébként legalább annyira főszereplője a filmnek, mint a címszereplő Strange, mellettük pedig szép kiegészítés Wong és az újonnan érkező America Chavez. America és Strange kapcsolata ráadásul sokat tartogat magában a jövőre nézve is, üdítő páros voltak, akiknek mentor-tanítvány kapcsolata még sokat tartogathat a továbbiakban.
A multiverzumos őrület mellett még egy fontos tényező van, amit nem hagyhatunk figyelmen kívül: Sam Raimi. Az eredeti Pókember-filmek rendezője jól vegyítette legendás képregényfilmjei és legalább annyira ikonikus horrorjai stílusát. Az őrület multiverzumában javában feszegeti a korhatár besorolását, a véres és horrorisztikus elemeket pedig meglepően jól egészíti ki a marvel jellegzetes humora. A történet sok szempontból személyes hőseink számára, a körítés kreatív és a Marvel berkein belül egyértelműen formabontó és bár a Doctor Strange az őrület multiverzumában így sem mentes néhány félszeg hibától és pár rövidebb üresjárattól, minőségileg egyértelműen a képregényfilmek felső hányadában foglal helyet kreatív, szórakoztató és a rajongók szívét egyszerre megmelengető és néhol megszorongató mivoltával.